Sajtó

A Szabadság július 1-jei száma tudósított arról, hogy az előző nap délutánján „Ft. Ruppert József generális asszisztens Ft. Kovács Sándor kanonok, főesperes plébánossal közösen, Fodor György piarista confrater, provinciai megbízott segédletével megáldotta a megújult sírkertet, meghintve szentelt vízzel az obeliszket és a nyolc síremléket, amelyekben 19 kegyes tanító rendi paptanár nyugszik".

A meghitt, bensőséges ünnepség elmúlt, de immár mindenki számára megcsodálhatóan ott maradt a megújult piarista sírkert, mely külsőségeiben méltó földi nyugvóhelye lett a halálukban is megbecsült pap-tanároknak. Külön elismerés és hála illeti meg a saját belső meggyőződésből, személyes kegyeletből kezdeményező szerepet vállaló és a minden felmerült akadályt elhárító Fodor György piarista confratert, provinciai megbízottat. Ne feledkezzünk el megemlíteni a sírkőfaragók magas szakmai tudásról árulkodó gondos munkáját sem, akik nélkül nem gyönyörködhetnénk a megvalósult esztétikai összhatásban.

Egészségügyi okok miatt a piarista templom kriptájába a 19. század végétől már nem engedélyezték a temetkezéseket, attól kezdve a városi köztemetőben, a Házsongárdban választottak ki az elhunyt rendtagok sírba tételére alkalmas helyet. A sírkertbe első alkalommal 1896-ban temettek, amikor - korabeli szóhasználat szerint - a „Kegyes, Ájtatos vagy Jámbor oskolák szerzetének" egyik tagját, Zachar János főgimnáziumi tanárt helyezték végső nyugalomra. Kezdetben a halottak emlékére kereszteket állítottak, a 20. század elején merült fel egy síremlék elhelyezésének gondolata.

A szerencsésen megmaradt, nemcsak kora, hanem adatai miatt is becses, 1845-től vezetett kolozsvári háztörténet és egyházlátogatási jegyzőkönyv (Historia Domus Claudiopolitanae. et Acta Visitationis Canonicae ab anno 1845.) örökítette meg a korabeli történéseket. 1909. augusztus 4-én kelt az akkori házfőnök, Kozár Ferenc levele, amelyben egy sírkő felállítását kérte. Éppen kifogytak a pénzből, mert a - nem tudni milyen módon és okból - megrongált sírhely helyreállítására 500 koronát költött a rendház. A rendtartomány vezetősége helyet adott a kérelemnek és 1300 koronát ki is utalt a megjelölt cél megvalósítására. A feladat teljes kivitelezését - az obeliszk kimunkálását, a betűk kivésését - Nagy János sírkőfaragó vállalta el. A legnagyobb munkát a megfelelő alap elkészítése jelentette. Miután a sírkert a hegy fordulópontján fekszik, így nagy nyomásnak van kitéve. Ezért három méter mély betonalapot kellett készíteni, hogy az elképzelt síremléket biztonságosan, a dőlés veszélye nélkül elhelyezhessék. Csak ezek után kerülhetett sor az obeliszk felállítására. A fekete színű oszlopszerű emlékkő anyaga szienit (syenit), amely a szaklexikon meghatározása szerint „gránitos kőzet, kristályosan szemcsés elegye ortoklász és oligoklász földpátnak amfibollal, amikhez némelykor csillám (biotit) is csatlakozik, ritkábban kvarc. Abban különbözik a gránittól, hogy míg ebben csillám és kvarc lényeges elegyrészek, a szienitben a csillámot az amfibol helyettesíti, a kvarc pedig hiányzik vagy csakis mint nem lényeges elegyrész szerepel". Az emlékoszlop 1909-es megvalósulását követően a rendi címer alatt olvashatóakká váltak az elhalálozási sorrend szerint rendre bevésett pap-tanárok nevei.

A Házsongárdi temető sírjainak, sírjeleinek, sírkertjeinek, kriptáinak megmentésére szolgáló erőfeszítések nem öncélú vállalkozások. Az ott eltemetettek valamikor mind részesei voltak Kolozsvár társadalmának, a maguk helyén és a maguk szintjén továbbfolytatói, megtartói, vagy továbbfejlesztői elődeik munkájának, a helyi, vagy magasabb fokozatú közösségért folytatott erőfeszítéseknek. Az egykoron éltekhez fűződő rokoni vagy közösségi kapcsolatok máig ható erővel bírnak, identitástudat-erősítő szerepük felbecsülhetetlenül fontos. Egy rendi közösség, a piaristák erejének, a megalapításuktól eltelt évszázadok során meg nem haladott fontosságuknak, a mai - és remélhetőleg jövőbeni - erdélyi mikro- és makrotársadalomban játszott szerepük kiemelésének, felmutatásának - szimbolikus, - a kegyelet, a tisztelet és a nagyrabecsülés jeleivel kifejezett megnyilvánulása a frissen megújult és megáldott piarista sírkert.

2008. július 03. Szabadság

SZERZŐ: SAS PÉTER

A Házsongárdi temetőben található 110 éves, megújított PIARISTA SÍRKERT megáldásának ünnepsége 2008. június 30-án, hétfőn 17 órakor hálaadó és megemlékező szentmisével kezdődik az Egyetem (Universitatii) utcai Piarista templomban, amelynek fő celebránsa Főtisztelendő Ruppert József atya, a Piarista Rend római generálisi asszisztense.

Ezt követően, 18 órakor kerül sor a sírkert megáldására a temetőben. A szertartást a generális asszisztens atya Főtisztelendő Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébánossal közösen fogja végezni.

Emlékezzünk és adjunk hálát együtt a Mindenható Istennek valamennyien!

A PIARISTÁK ROMÁNIAI RENDTARTOMÁNYA

A Házsongárdi temetőbe belépő gyászoló vagy turista első pillantása bizonyára a múlt századforduló egymást követő három református püspökének az obeliszkjeire esik, majd balra Sigmond Elek (1810-1877) klasszicizáló mauzóleuma tűnik fel angyallal díszített szarkofágjával. Ez a mauzóleum az 1990-es években az összeomlás szélén állt, pléhfedele teljesen elrozsdásodott, kőoszlopai elporladtak, kerítése egyre hiányosabbá vált. Az 1999-ben létrehozott Házsongárd Alapítvány első nagyobb munkája volt e művészi szempontból igényes síremlék helyrehozatala. 2003- 2004-ben sikerült a mauzóleumot befedetni, csatornával ellátni, kőrészeit restaurálni. Csak kőbábos díszkerítése igényel még további munkálatokat.

2005-ben a város elhatározta az 1897-ben épült halottas kápolna renováltatását. Kétségtelenül ez az állandóan beázó, igen megkopott épület rászorult a javításra. A munkálatok idejére is kellett ravatalozót biztosítani, úgyhogy a temető előterébe, pont az éppen restaurált Sigmond-mauzóleum elé egy fémvázas üveg-hullámlemez építményt emeltek ravatalozónak és szerszámraktárnak. A 2005 tavaszán összeszerelt építmény pár hónapig megfelelt a célnak, innen temettek mindenkit. A nyári hőségben ugyancsak próbára tették a gyászolókat. Ősz végére elkészült a renoválás, újra a kápolnából rendezték a temetéseket, de a ravatalozó szín ottmaradt. Hónapok elteltével az a hír járta, hogy a Kismezői temetőbe fogják áthelyezni, mert ott is jól fog majd a temetésekkor. Aztán semmi sem történt. Illetve a Házsongárd Alapítvány tisztségviselői meg-megszólították a városvezetőket, kérték, hogy takarítsák el onnan ezt a fölösleges és egyáltalán nem esztétikus építményt, szabadítsák fel a rálátást a Sigmond-mauzóleumra. Évekig nem volt foganatja a kérésnek, kilincselésnek.

Három kerek év elteltével 2008. május 27-28-án csoda történt: néhány munkás fémvágó eszközökkel szétszedte a fölöslegessé vált ravatalozó színt. Újra láthatóvá vált a Sigmond-mauzóleum. Alapítványunk örömmel nyugtázza, hogy a városvezetés végre hajlott a jó szóra.

Szabadság. 2008. jún. 4.

A Házsongárdi temető nemzeti vagyonná való nyilvánításáért emelt szót pénteki kolozsvári látogatása során Németh Zsolt. A Fidesz alelnöke felhívást intézett a helyi és bukaresti, illetve a magyarországi hatóságokhoz, hogy támogassák a Magyar Polgári Párt (MPP) erre vonatkozó tervezetét.

Németh Zsolt az MPP meghívására érkezett a Házsongárdba, ahol leromlott állagú műemlék sírokat tekintett meg, illetve segített azok letakarításában. „A Házsongárdi temető állapota egyre elkeserítőbb, a városvezetés nem szentel elegendő figyelmet rá, akciónkkal erre próbáljuk felhívni a figyelmet" - közölte Gergely Balázs, az MPP kolozsvári elnöke. A politikusok arra is rámutattak, hogy az 1585-ben megnyitott Házsongárdi temető Európa egyik legrégebbi jelenleg is működő temetkezőhelye, amelyet az itt nyugvó jeles személyiségek miatt Erdélyi Panteonként is emlegetnek. „Erdély ékszerdoboza a középkori kultúrának és műemlékeknek, amelyek közül kiemelkedő a Házsongárdi temető" - fejtette ki Németh Zsolt. Elmondta, ebben a temetőben nyugszik egyik felmenője, a néprajzos munkásságáról és balladagyűjtéséről ismert Kriza János. Arról is beszámolt, hogy 1985-ben titokban itt találkozott a kommunizmusellenességéről ismert Szőcs Géza költővel, akitől illegális dokumentumokat vett át, és szállított Magyarországra.

Németh Zsolt erdélyi kampánykörútja keretében Nagyváradon részt vett az MPP szervezte Erdélyi magyar többpártrendszer és nemzetpolitika című fórumon. „Mi nem személyeket, pártokat, hanem hiteles programokat támogatunk" - jelentette ki Markó Béla RMDSZ-elnök azon kijelentéseire reagálva, miszerint nem tesz jót az erdélyi magyar közéletnek, hogy a fideszes politikusok beleavatkoznak a kampányba. Felszólalásában a területi autonómia fontosságára hívta fel a figyelmet. Kifejtette, a szórványban élő magyaroknak is meg kell érteniük ennek fontosságát, hisz az autonómia kivívása után a Székelyföld a maga kiépített intézményrendszerével „belső anyaországként" működhetne az erdélyi magyarság számára.

Szerzo: Krónika