Házsongárdi pillanatkép

(1., 7. old.)

Több mint három éve kezdte el tevékenységét a Házsongárd Alapítvány, amelynek célja a lehetôségekhez mérten minél többet megmenteni és átmenteni egyik fontos kulturális örökségünk, a házsongárdi sírkert még fennmaradt magyar történelmi értékeibôl. Fáradozásuk váltakozó sikerrel jár. Az utóbbi idôben egyre gyakrabban hallani a nagy múltú temetôben eluralkodott lehetetlen állapotokról.

Dr. Gaal György, az alapítvány ügyvezetô elnöke szerint a Házsongárd a senki földjévé vált, benne dzsungeltörvények uralkodnak. Mindennapos a virág, és újabban az emlékmûvekrôl származó színesfémdarabok, kôfaragványok lopása. De a fôleg a sötétség leple alatt büntetlenül garázdálkodó cigánymaffia ténykedése mellett a sírhelyek kibérlése körüli visszaélések, a nyilvántartásbeli pontatlanságok, az új bérlôk közönyös vagy ellenséges viszonyulása a múlt emlékei iránt, és persze a kor és az idôjárás vasfoga okozta károk mind hozzájárulnak a köztemetô méltatlan helyzetéhez.

A Házsongárd Alapítvány felekezetközi jelleggel tevékenykedik, mindennel elszámol. Gyûjtésekbôl igyekszik régi kriptákat, síremlékeket felújítani, három iskola diákcsoportjainak bevonásával tavasszal és ôsszel sírgondozást vállal (akár a környezetvédelemben: az a fiatal, aki részt vett ilyen munkában, biztosan nem válik rongálóvá). Sok fiatalt szeretnének a nyári turistaidényre idegenvezetônek kiképezni, akik térképpel a kezükben elvezetnék csoportjaikat a legjelentôsebb 30-40 sírhoz (a tapasztalat szerint a szervezetlen turizmus sem használ a Házsongárdnak).

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület évtizedek óta foglalkozik a fontosabb itteni, mûemléknek minôsíthetô sírok felleltározásával, és a lista többszázasra duzzadt, de Romániában ma sincs mûemléktörvény, amelyhez csatolni lehetne ezt a jegyzéket. Ha ez megvalósulna, és ha a sírhelybérléskor mûemlék-felügyeleti jóváhagyás lenne érvényben, akkor talán eredményesebbé válna a múlt emlékeinek itteni védelme. Több és jól megfizetett, felfegyverzett temetôôrre lenne szükség, mert a jelenlegiek éjjel inkább bezárkóznak valamelyik épületbe, semhogy testi épségüket kockáztva járôrözzenek. A rendôrség gyakorlatilag tehetetlen. Legutóbb, a Kun Géza sírjáról ellopott bronzdarab kapcsán is csak a vállukat vonogatták. A Bethlen-kriptát ismeretlenek megpróbálták felfeszíteni, és gyakran a koporsókban is kutatnak kincsek után.

- Csepp a tengerben, amit mi tehetünk. A fejétôl bûzlik a hal, minden a polgármesteri hivatal szándékától függ. Ez a tarthatatlan állapot nemcsak magyar szégyen, hanem egész Kolozsváré - mondotta dr. Gaal György.

Hozzáfûzte: aki teheti, hosszabbíttassa meg húsz évre a sírbérlését! Vannak olyan, általában közeli rokonok, akik egy-egy sír újra megváltásáért komolyan harcolnak, még akkor is, ha ez a Nyugatra eltávozottak számára komoly költséggel jár. Ugyanakkor nem kevés azoknak a száma, akik, bár itthon maradtak, közömbösen viselkednek ezzel a kérdéssel kapcsolatban (sajnos ideértendô a történelmi egyházak némelyike is.) A sírkert igazgatósága részérôl jóindulat tapasztalható az emlékmûvek megóvási szándékát illetôen, de ez édeskevés.

- A lopások? Mindennap jönnek hozzánk panaszokkal, de mit lehessen tenni! - tárja szét a karját Dan Mascasiu , az adminisztráció vezetôje. - Oda jutottunk, hogy a sírokon a virágokat fáradt olajjal vagy egyéb bûzös folyadékkal vagyunk kénytelenek leönteni a tolvajok ellen. Azt hittük, a Gilovics-ház felszámolásával az ebben a "szakmában" mûködô romák is eltûnnek, de tévedtünk. Mûtárgyak lopása is elôfordul, de nem olyan mértékben, mint a virágoké.

- Hány ôr alkalmazottuk van, és hányra lenne szükség?

- Ezek a polgármesteri hivatalhoz tartoznak. A fôbejáratnál állandó jelleggel egy, felváltva mûszakokban a temetô területén egy, járôrszolgálatban még két ember teljesít szolgálatot. De nem ez a megoldás, hanem a törvény szigorítása. A nagyszalontai példára hivatkoznék, ahol a helyi csendôrparancsnok megfelelô ügyészt nyert meg magának, aki ezeket a lopásokat síremlékgyalázásnak, a közvagyon megkárosításának, minôsítette. Az elsô három "kliens" így rács mögé kerülhetett, és azóta sincs lopás abban a nagy, de egyetlen személy által sem ôrzött temetôben!

*
A Házsongárd köztemetô, különbözô kultúrák és szokások ütközôpontja.

Ami számunkra múltunk gyökerének egy darabkája, az másoknak semmitmondó ócskaság vagy ingerlô honfoglalási kihívás. Miközben az ottani tényállás valamennyiünk szégyene.

Ördög I. Béla

Szabadság,

 

2003. február 21.
(XV. évfolyam, 41. szám)

• Kolozsvár közös szégyene

Facebook Twitter Google+ Pinterest