Szoborlopások kora
(3. old.)
Ismét pusztítottak, sírt gyaláztak a kolozsvári Házsongárdi temetôben. A múlt hét végén az orientalista és nyelvész gróf Kuun Géza síremléke került sorra: a tettesek egy életnagyságú, kezében rózsaszálat tartó leányalakot ábrázoló, értékes bronzszobrot feszítettek le a tudós síremlékérôl. A 19. század második felében élt Kuun Géza klasszicista stílusú svéd gránit síremlékét rövid idôn belül már másodszor rongálták meg, ugyanis a Házsongárdi temetô egyik legmûvészibb alkotásáról egy hónappal korábban a gróf feleségének dombormûves portréját, illetve a gróf és felesége arcképét övezô koszorút lopták el azonosítatlan tettesek.
A feltételezések szerint színesfém-tolvajok próbálták meg ellopni az utolsó erdélyi mecénás fôurak között számon tartott, a Magyar Fôrendház tagja, a Magyar Tudományos Akadémia másodelnöki tisztségét is betöltô tudós, az Erdélyi Irodalmi Társaság elsô alapító elnöke, az Erdélyi Református Egyházkerület fôgondnoka síremlékén állított szobrot azért, hogy eladják.
A magyar kultúra több jeles személyiségének örök nyugalmat adó Házsongárdi temetô számos, pusztulófélben lévô, értékes magyar síremlékének megóvása a sírgyalázók felelôtlen akcióitól már régóta foglalkoztatja a magyar közvéleményt, ennek érdekében hozták létre néhány évvel ezelôtt a Házsongárdért Alapítványt, amely lehetôségeihez, valamint anyagi és emberi erôforrásaihoz mérten az utóbbi években valóban példaértékû tevékenységet fejtett és fejt ki napjainban is a síremlékek, a megmaradt eredeti mûalkotások rendben tartásáért, megôrzéséért és megmentéséért.
Az alapítvány mûködtetôinek feladata viszont egyáltalán nem könnyû, hiszen az illetékes állami szervektôl nem kapják meg azt a segítséget, támogatást, amelyre igazán szükségük lenne ahhoz, hogy valóban hatékonyan léphessenek fel. Jól tudjuk: a kolozsvári városvezetés inkább gáncsolná, mintsem elôsegítené a magyar síremlékek megmentéséért folyó tevékenységet, sôt a funarióta diktatórikus rezsim szemében azok az emberek valóságos hôsként tündökölnek, akik emlékplaketteket, szobrokat feszítenek le a magyar sírokról, de minden egyéb olyan cselekedetet is elkövetnek, amelyek a magyar nemzeti hagyományok ôrzését, óvását és ápolását akadályozzák.
Nagyon szomorú, hogy a nacionalista, szélsôséges politikát immár évek óta beengedik a temetôkbe is. Hogy már nemcsak az élôk, hanem a holtak között is egyesek gátlástalanul, szenvtelenül és teljesen emberietlenül etnikai megkülönböztetéseket tesznek. Ez magyar volt, ez nem, következésképpen itt lehet rombolni, amott pedig nem, jóllehet elvileg a templomon kívül a temetô kellene hogy legyen az a hely, amely szent és sérthetetlen. Ahol nincs gyûlölet, vallási, faji diszkrimináció, megkülönböztetés, hanem csak az élô vagy a holt ember számít. Ilyenformán pedig mindenki egyformán tiszteletet, kegyeletet, megbecsülést érdemel, és semmiképpen sem gyalázatot, megalázást, megcsúfolást.
Meglehetôsen tévednek tehát azok, akik azt hiszik, dicsô tettet követnek el, ha évszázados örökséget, értékeket, emlékeket rombolnak le, semmisítenek meg, elpusztítják azokat a köveket, amelyek a magyarság évszázados történelmi múltjának meghamisíthatatlan, kézzelfogható bizonyítékai. Mindez nem dicsôségre, hanem szégyenre, primitívségre, barbárságra vall. Vajon hogy éreznék magukat azok az emberek, akik ilyen cselekedeteket követnek el, illetve karba tett kézzel nézik a történéseket, ha hasonlóan járnának el mások velük szemben?
A feltételezések szerint utóbb a temetôtolvajok nem kimondottan nacionalista indíttatásból loptak, romboltak. Gróf Kuun Géza síremlékérôl is valószínûleg színesfém-tolvajok feszítették le a leányalakot ábrázoló bronzszobrot azért, hogy eladják, értékesítsék. Következésképpen a szegénység, a pénzhiány miatt kerülnek egyesek olyan helyzetbe, hogy már a temetôkben keresik az ellopható értéktárgyakat. Természetesen mindez nem mentesíti a tetteseket a felelôsség alól.
Érdekes módon a sok hasonló, bronzból készült mûemlék közül éppen a gróf Kuun Gézáé tûnt a legszimpatikusabbnak. Ami részben érthetô is, hiszen a szobor a temetô egyik legmûvészibb alkotása. De ha üzletrôl van szó, akkor félô, hogyKuun Géza síremlékének leányalakja után akár Mátyás király szoborcsoportja is szóba jöhet, amely nincs is túl magasan, így könnyen leszerelhetô egy-egy darab belôle…
Papp Annamária
2003. május 21.
(XV. évfolyam, 111. szám)