...Őrzeni kincses temetőket...
Halottak napi megemlékezés
(2. old.)
A Római Katolikus Nőszövetség Szent Rafael Körének szervezésében szerdán délután az ...Őrzeni kincses temetőket... című rendezvényre került sor a nőszövetség székhelyén. A közelgő halottak napja alkalmából tartott előadást Gaal György professzor a Házsongárd Alapítvány elnöke, valamint Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet a Házsongárd Alapítvány igazgatója.
A Házsongárd nekünk, kolozsváriaknak teljesen mást jelent, mint egy, a város nevezetességeit meglátogató turistának - kezdte előadását Gaal György. - Mi, kolozsváriak, ha a Házsongárdot emlegetjük, többnyire elhunyt szeretteinkre gondolunk, és arra a helyre, ahova majd ha eljön az idő, minket is örök nyugalomra helyeznek.
Az eleinte Kolozsvári Köztemetőként működő temetőkertet száz éve keresztelték Házsongárdi temetőre, mert 32 hektárnyi területen fekszik a Házsongárd nevet viselő domb területén. Nevének eredetét, bár sokan megpróbálták ugyan, mégsem sikerült megfejteni. Legrégebbi sírköve 1585-ből származik és jellegzetessége, hogy városi köztemető: nem az egyház, hanem a polgármesteri hivatal fennhatósága alá tartozik. Itt nyugszik többek között Szenczi Molnár Albert, Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, a Bánffy, a Bethlen, a Teleki család. De itt helyezték végső nyugalomra Jósika Miklóst, Gróf Mikó Imrét, Reményik Sándort, Kós Károlyt, Dsida Jenőt és Szilágyi Domokost is.
Gergely Istvánné az alapítvány hatéves tevékenységéről számolt be. Röviden felvázolta, hogy milyen sorsa juthatnak a sírok és sírkövek, ha nem foglalkoznak velük. Néhány teljesen eltűnik, de van olyan eset is, amikor csak a sírhant vagy a sírkő marad meg. Örömmel számolhatok be arról - mondta az igazgatónő -, hogy Gróf Mikó Imre és Brassai Sámuel sírját sikerült rendbe hoznunk. De nagyon örülünk annak is, hogy vannak olyan emberek, akik azzal tisztelegnek elhunyt nagyjaink előtt, hogy sírjaikat gondozzák - tette hozzá. Azt szeretnénk, ha a Házsongárdi temető „élő temetővé" válna és nem csak a különböző iskolák osztályai, hanem mindenki egy kicsit magáénak érezné ezeket a síremlékeket, és gondozná őket.
Az érdekes előadásokat Molnár Mária és Szilágyi Ferenc, a kolozsvári Állami Magyar Opera énekeseinek fellépése, Katona Éva színművésznő felolvasása, valamint Rónai István egyetemi tanár zongorajátéka tette színvonalasabbá.
D. I.
2005. október 28.
XVII. évfolyam, 253. szám