A fehérszegfűs költő síremléke
(4. old)
Mostoha idők megtizedelte házsongárdi síremlékeink között ifj. Téglás Gábor szobra művészi értékében és kivitelében is a legelsők közül való. Ott találjuk a Szentgyörgyi István sírja előtt haladó főút mentén, már közelebb a Brassai síremlékhez. A napba néző ifjú bronzalakja azokat is megállítja, akik vajmi keveset tudnak róla.
De tényleg, ki volt Téglás Gábor, akit a kolozsváriak ilyen pompás szoborral tiszteltek meg, s akit a feliratból következtetve mindössze huszonkét évesen ragadott el a halál?
Költő, publicista, a századfordulós-millenáris idők társaságának kedvence. Annyira szeretetteljes alakja a régi Kolozsvárnak, hogy emlékszobrát nem a szokásos késedelemmel, hanem még halála évében fölállították.
Míg élt, a fehérszegfűs költőnek nevezték. Zakója hajtókájába tűzve viselte a szembeötlő fehér szegfűt, bárhova ment, társaságba, színházba, szerkesztőségekbe.
Nevét ma hiába keressük lexikonokban, irodalomtörténeti összeállításokban. Egyedül Szinnyei József sok kötetes műve, a Magyar írók élete és munkái emlékezik meg róla. Tőle tudjuk, hogy 1878. február 3-án született Déván és 1900. február 25-én hunyt el Kolozsváron. Továbbá azt is, hogy jogi tanulmányait megszakításokkal végezve az irodalomnak élt, maradék idejében francia műveket fordított magyarra. Közelebb hozza alakját dr. Lázár Ernő leírása, aki Fehér szegfű címmel adta ki posztumusz verseskötetét, amelynek árából a szoborállítás költségeinek egy részét fedezhették. Apja Téglás Gábor, a kor nagynevű régésze, Hunyad vármegye múzeumának alapítója, főreáliskolai igazgató. A fiát jogásznak szánta. Pesten azonban ifjú Téglás Gábor „elfelejtett" beiratkozni a jogi fakultás második félévére, kiesve ilyenformán az apai kegyekből. Otthonos lett ellenben a szerkesztőségekben, a Vasárnapi Újságnál, az Ország-Világnál, a Hétnél, majd Kolozsvárra költözve a Magyar Polgár munkatársának, szerkesztőjének fogadta. Fordulatos riportokat írt és verseket, melyeknek érzésvilága itt-ott Reviczky Gyulát idézi, a beteg költőét, kinek sorsában osztozott. Ifj. Téglás Gábort sem kímélte a kor betegsége, csonttuberkulózisban hunyt el az új évszázad hajnalán.
A síremlékére állított mellszobrot a század eleji Kolozsvár nagy ígéretű, számon tartott szobrásznője Veress Zoltánné Kozma Erzsébet (1879-1973), Fadrusz János tanítványa tervezte. A gazdag felületképzésű szobor olyanformán őrizte meg a fényképszerű hűséget, hogy a művészi átlényegítés erejéből mit sem adott föl. Alakja nem áraszt gyászt vagy szomorúságot, tekintete inkább valami távoli, ismeretlen világba néz. A költő alakjára mintázatában tökéletesen modulált mellény és kabát feszül, gallérján a jól kivehető szegfűvel. A karok merészen levágottnak, a büszt tömbszerűségét hangsúlyozzák.
Mintája nyomán a szobor a budapesti Beschorner-öntődében készült el, onnan szállították Kolozsvárra. Felavatására százöt évvel ezelőtt, halottak napja előestéjén 1900. október 28-án került sor a Veress Zoltán tervezte elkeskenyedő, szecessziós ízlésű kőtalapzaton. Kolozsvári barátai, köztük az egyetemi hallgatók akkor búcsúztak el végképpen a fehérszegfűs költőtől.
Murádin Jenő
2005. október 31.
XVII. évfolyam, 255. szám