(9. oldal)

A köztemető premontóriumára az aranyfüst-lemez reflexével borította az ősz színskálájának minden variációjával a fedett, gondozott és kevésbé gondozott sírokat. Tehát eszményi napfény ragyogott felmenőági őseink igencsak számos sírhantja felett. Miután házi feladatomat elvégeztem és 13 sírhelyet lepucoltam, a délelőttöm eltelt. Lefele bandukoltam az arisztokrata-sétányon, hogy egy utolsó tekintetet vessek ezelőtt két hónappal eltemetett óvodástársam kriptaaknájára az evangélikus temetőben. Egy imát mondtam Péter lelki üdvéért, aki a német tanszék dékánja volt, Románia legnagyobb élő germanistája, lefordította Luther válogatott írásait 6 kötetben, a román görögkeleti kultusz nyelvére, teológusok számára. De szabadon levelezett Günther Gassal, Heinrich Böllel és lefordította Nobel-díjas írásaikat. Most már nincs. Egy jó baráttal kevesebb, mert elment… Lefelé érkezvén a Tauffer-sírkertben, a monumentális kovácsmíves örökmécses mögött 14-15 éves gyermeksereg takarított. Megálltam és a publicista kíváncsiságával megkérdeztem: Ti tudjátok, ki volt a Tauffer-család? A válasz döbbenetes volt: „minket idehozott a tanár úr, hogy takarítsuk ki ezt a sírkertet, aztán elment, többet nem mondott". A Báthory-gimnázium katolikus osztályának növendékei voltak. Az empátiám az engem követő nemzedék iránt kézen fogatta a libasorban utánam induló gyermeksereget, és átszeltük a Tauffer-sírkert, a Teleki-kripta közötti sétányt, ahol a kerítés előtt három méterre megcsodálhatták a Tauffer-Madonnát, ezt a csodaszép késő-reneszánsz, monumentális terméskő mélydomborművet. Utána a sírkő hátáról leolvasták a Tauffer-család végakaratát: „az alattunk levő sírkert üdvösségül és nyugalmul szolgáljon azoknak, akik véreinkre emlékeznek és családnevünknek tisztelni fogják az idők végezetéig az emlékét"

*

Javaslatom végtelenül egyszerű: műemlékeket kezelni, mindenekelőtt tisztán tartani, pedagógiai értelemben közfeladattá nyilvánítani csak akkor érdemes, ha megismerkedek a személyiség életpályájával - hacsak távirati stílusban is -, hogy el tudjuk mesélni az unokáinknak, amikor 65 évesek leszünk, kinek a sírját gondoztuk 2005. október 28-án délelőtt 10 órától 14 óráig a Házsongárdi temetőben, amikor még csak 15 évesek voltunk.

Turanecz - Turanitz J. Lajos

2005. november 5.
XVII. évfolyam, 260. szám

• Mindszentek napja előtti séta a Házsongárdi temetőben

Facebook Twitter Google+ Pinterest