Téglás Gábor szobrát is ellopták
(2. oldal)
Magatehetetlen városvezetésünk nemtörődömségének újabb szomorú bizonyítéka: egy értékes bronzszoborral, művészi alkotással lett szegényebb a Házsongárdi temető. Hiába szerepel a hivatalos, országos műemlékjegyzéken az egész sírkert e megjelöléssel: 1355.CJ-IV-s-B-07839 jelzet - Központi temető - Avram Iancu utca 26-28. sz.
A városvezetést ez semmire sem kötelezi, hagyja a végtelenségig pusztulni és pusztítani ezt az idegenforgalmi szempontból is jelentős emlékhelyünket. Az esti óráktól másnap reggelig az mászkál és lop, rombol a sírok között, akinek kedve támad. Az a pár őr félve húzódik meg kapu melletti őrhelyén. Az őrző-védő szolgálat alkalmazása idején is ugyanúgy folyt a pusztítás. A városháza még a nappali viráglopókkal is képtelen felvenni a küzdelmet. Avagy nem is nagyon érdekli a dolog! Országos ügyekhez képest mennyit nyom a latban egy temető állapota?! Pedig emberek százainak, talán ezreinek rontja a közérzetét az, ami a Házsongárdban történik. Művészi síremlékünk már csak kevés van, de mindenkinek fáj, ha szerettének friss sírját alig pár órával a temetés után lekopasztják, ha egy évfordulóra kivitt virágcsokrának másnapra hűlt helyét találja.
A régi, gazdátlannak tűnő terméskőemlékeket többnyire a betonozó munkások törték össze az elmúlt négy évtizedben. Több száz éves köveink feldarabolva beton alapok öntvényében lapulnak. Aztán az 1990-es években jöttek a fém-tolvajok. Minden mozdítható portrét, fém díszt, öntvényt lefeszítettek a sírokról, még a kerítések láncait sem átallják magukkal vinni. Csak az utóbbi években a kaputól pár lépésre lévő Kovács György színművész (azóta pótolták), arrébb Gócz Mihály színész, Jordáky Lajos történész-szociológus (helyreállították), Cseke Péter orvos (pótolták), Márton Gyula nyelvészprofesszor, Kuun Géza orientalista tudós (két szobor!), Incze Ferenc festőművész sírszobrát, szoborportréját feszítették le, vitték el lelketlen sírrablók. És most, 2006 júniusában a Téglás Gábor mellszobrára is sor került.
Ifjabb Téglás Gábor a századforduló Kolozsvárának volt jellegzetes alakja, jogász-újságíró és költő. Igazi világfi, aki csak a mának él. Pedig tudós családból származott: édesapja, Téglás Gábor (1848-1916) a nagyenyedi kollégiumban tanult, a fővárosban szerzett diplomát, s több mint három évtizeden át a dévai Főreál Gimnázium tanára, igazgatója volt. Korának egyik legjelentősebb régészeként tartják számon, a római kori Dacia-kutatás megalapozója. A Magyar Tudományos Akadémia is levelező tagjai sorába választotta. Fia, a költő 1878. február 3-án született Déván, s az ottani gimnázium elvégzését követően Budapesten, majd Kolozsváron jogot hallgatott. S közben elkezdett újságoknak dolgozni, fordítani és verseket írogatni. Írásai jelentek meg a Hétben, az Ország-Világban, az Erdélyben, az Erdélyi Múzeumban, valamint a Magyar Polgárban, melynek egy ideig segédszerkesztője is volt. 1900. február 25-én tuberkulózis okozta korai halála után hátrahagyott verseit Fehér szekfű címmel adták közre. Kolozsvár kedves egyénisége volt. Sírszobrát gyűjtésből készíttették. Veress Zoltán és Kozma Erzsi művészek csokornyakkendővel, gomblyukában szegfűvel örökítették meg a távolba néző fiatalembert. Szobra ott volt a baloldali főút mentén, naponta százak haladtak el előtte, igazi műalkotásnak számított. Sírkertjét mintás vasrács övezi. (A sírkőre tévesen vésték az 1906-os halálozási dátumot.)
Talán nem is fémrablók, hanem műgyűjtők rendelésére történt ellopása. Talapzatát döntötték ki, s arról szerelték le a szobrot. A talapzatot könnyű volt újra felállíttatni, de a szobrot már nem lehet pótolni!
Már csak vagy négy fémszobrunk maradt az egész temetőben. Vajon mikor kerül rájuk sor? Csak azért nem sorolom fel őket, hogy ne adjak útmutatót a gyűjtő-rablóknak. De megtalálják őket nélkülem is. A városvezetéstől nyugodtan gyűjtögethetnek.
Gaal György
2006. szeptember 22.
XVIII. évfolyam, 221. szám