Szólalj meg metszett köved által!
(2. oldal)
Halottak Napja előtt, a felszólítást egy sírkő feliratából kiragadva, bírjuk szóra mi is a Házsongárdi temető legrégebbi síremlékei közül a koporsóköveket!
Több mint 400 éves temetőnk első két évszázadának utolsó hírmondói ezek a testes, tonnás súlyú, koporsó alakúra faragott sírkövek. Tumba, koporsókő, kőkoporsó, sírborító kő - megannyi elnevezés a XVII- XVIII. századi korjellemző emlékkövekre. Szomorúan állapíthattuk meg az évek során, hogy a temetőkutatók által összeírt, amúgy is kisszámú emlékünk egyre fogy. Már Herepei János sírkőösszeírásában (A Házsongárdi temető régi sírkövei. Budapest, 1988.), az 1750-ig felleltározott mintegy 150 kőből csupán 35 a tumba vagy töredéke. A temető 1920-ban elkezdődött betonkorszakában szinte megállíthatatlan a folyamat: eltűnnek a régmúlt idők utolsó tanúi is. A félig vagy egészen földbe süllyedt tömör, jó minőségű kő olcsó nyersanyag a betonsírok készítőinek. Néhány csákányütés elég a bezúzásukhoz, senki sem kéri számon őket.
A 2000-ben létrejött Házsongárd Alapítványnak egyik célkitűzése éppen ezeknek a kallódó, védtelen köveknek a felkutatása, számbavétele és restaurálása volt.
Halaszthatatlan feladatnak bizonyult a helyükön fenntartható régi síremlékek állagmegóvása, valamint a hant nélkül maradt kövek megfelelő helyre telepítése. Az áttelepítendő emlékkövek számára alkalmas helyszínt találtunk az Ybl Miklós által tervezett iktári Bethlen kripta kertjében. Az 540 négyzetméter területet és a kriptát gróf Bánffy Miklós adományozta az Erdélyi Református Egyházkerületnek. Az államosítás miatt jelenleg csak az egyházi megváltásban levő területek biztosítanak tartós védelmet a megmentett emlékkövek számára.
Amikor dr. Gaal György várostörténész, dr. Sipos Gábor főlevéltáros, Macalik Arnold műemlékvédelmi szakmérnök és jómagam, mint az alapítvány igazgatója kijelöltük és felmértük azt a mintegy 40 síremléket, amelyeknek megmentése nem tűr halasztást, mindössze tizennyolc koporsókövet találtunk. 2002 és 2006 között a Szathmári Pap család, Fojt Jakab, Betsek Miklós, Incze Mihály és két névtelen polgár tumbáit sikerült kiemelnünk, alapra helyeznünk és részben helyreállítanunk. Épebben maradtak meg azok a kövek, amelyek a századok során föld alá süllyedtek. A föld kíméletesebben őrizte őket, mint a késői utódok. 2007-ben újabb koporsóköveket restauráltunk: Szentábrahámi Lombárd Mihály, Járai Sámuel, Nagyszombati Márton, Timár Ketskeméti Dániel, Tyúk Kata köveit. A helyreállítások után felragyogtak a címerek, értelmet nyertek az írások.
„Szólalj meg metszett köved által" olvastuk - és beszélni kezdtek a kövek. Tudós tanárok, papok, orvosok, iparosok üzentek címereikkel, mesterjelvényeikkel, felirataikkal, ki-ki a maga nyelvén. Latin disztichonok, magyar alexandrinusok vagy egyszerű, sokszor ügyetlen mondatok, verssorok közvetítettek mély filozófiai gondolatokat, hitet, a túlvilág bizonyosságát, szép-szomorú élettörténeteket, az erényes élet dicséretét, mosolyogtató fűzfapoézist. Mutatóban két magyar nyelvű szöveget idézek, mai helyesírással:
Tótfalusi Miklós nyugoszik ez helybe
Magyarország szülte, Erdély felnevelte
Hollandia betűmetszésre s öntésre
Sok nemzetek nyelvén hírrel készítette:
Mondjad úton járó nyugodjék meg teste!
Busult lelkének lött Isten békessége:
Idegenségünket az isten ne nézze
Támasszon hazánknak inkább mást helyette.
*Pataki Sára volt Incze Mihály párja megh. 1794
Asszonyi nem minden virtusinak tárja
Okos munkás anya leghívebb feleség
Legtisztább bíborban öltözött kegyesség…
Neves temetőkutatóknak köszönhetően a leírások alapján a megmaradt tumbák hiányos feliratát ki tudjuk egészíteni. Találtunk olyan koporsóköveket is, amelyeknek szövege eddig ismeretlen volt, vagy a már ismert négy sora mellé a föld alól előkerült újabb négy sor. Talán a legnagyobb elégtételünk az, hogy egyre többen segítenek. Sírjukat gondozó kolozsváriak, temető-munkások, és ami a legmeghatóbb, sírásók mutatnak rejtőző köveket. Így a temetőben levő koporsókövek száma, az újonnan feltártakkal együtt 24-re emelkedett. Köszönetet mondok mindazoknak, akik eddigi munkánkat közvetlenül vagy közvetve támogatták: a református, unitárius és római katolikus egyházaknak, a Communitas Alapítványnak, a Misztótfalusi Kis Miklós Sajtóközpontnak, a Power Belt, a Tipoholding, a TipoDirect, a Palatino Tipografie, Kato Electro Impex cégeknek. Ugyancsak köszönet a Házsongárd Alapítványt segítő magánszemélyeknek és a külföldi alapítványoknak.
A temető életre keltése, a régi kövek mentése, a magyar történelem és művelődéstörténet szempontjából fontos síremlékek helyreállítása és gondozása nem lehetett volna eredményes a szakemberek és munkások odaadása, ügyszeretete nélkül. Kiemelem Gál Mihályt, mindenki Misi bácsiját, Szőke Kálmán mérnököt és vistai munkásait, Szallós János Puskást , Székely Károlyt és Lapusan Istvánt, Nagy Benjámin szobrász-restaurátort és marosvásárhelyi csapatát, a gyulafehérvári Kiss Zoltán és a kalotaszentkirályi Gere István kőrestaurátorokat, Szűcs István tudományos kutatót és mindenek felett a műemlékvédelmi szakmunkát évek óta ellenszolgáltatás nélkül végző Macalik Arnold műépítészt.
Gergely Istvánné
Tőkés Erzsébet
Folyik a restaurálás
2007. október 31.
XIX. évfolyam, 255. szám