A főtéri Szent Mihály templom körül alakult ki Kolozsvár első, a XVI. század végéig használt temetője. Közben a város védőfalai mentén is kisebb sírkertek létesültek.
Az 1585-ben kitört nagy pestisjárvány idején már nem volt hely a régebbi sírkertekben, úgyhogy a városi tanács május 11-én határozatot hozott: „a Torda utcai kisajtón kívül való földben, ahol mostan az dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkeznék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak”. .
Az 1585-ben kitört nagy pestisjárvány idején már nem volt hely a régebbi sírkertekben, úgyhogy a városi tanács május 11-én határozatot hozott: „a Torda utcai kisajtón kívül való földben, ahol mostan az dinnyét vetették, egy jó és tágas darab helyt szakasszanak temetőhelynek, ahova mind szegény és gazdag személy válogatás nélkül temetkeznék, mely helyt jó örökös sövénnyel befogjanak”. Még abban az évben elkezdtek temetkezni a kijelölt, várostól délre fekvő helyen.
A sírkert rendre terjeszkedett felfele a domboldalon, s az 1830-as évekre érte el azt a déli határt, ameddig a régi, történelmi sírkert terjed.
TOVÁBB