A Házsongárdról, fotókkal és élő szóval
Gaal György, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet és az üzletvezető Weghofer Erna az új kiadvánnyal – ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELE
Szokványos könyvbemutatónak indult, de menet közben kisebb lakossági fórummá alakult át az a találkozó, amelyet csütörtök este rendeztek a Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban.
Sághy Gyula Házsongárdi rekviem című képes albumának második kiadásáról van szó, amely 482 fotójával öt fejezetben mutatja be az összmagyar kulturális örökség részének számító neves sírkertet: a hadisírokat, a művészek, a vallási élet és a kolozsvári színházi élet szereplőinek sírjait, a műemlék kriptákat. Gaal György, a kérdéskör avatott szakértője a Házsongárd irodalmáról tartott előadást. Számba vette azokat a személyiségeket, akik a városi tanács 1882-es, első ilyen rendelete óta a régi sírok összeírásával, szakszerű felmérésével foglalkoztak: Kelemen Lajos, Herepei János, Nagyajtai Kovács István, Imreh Lajos, Kiss András, Kántor Lajos és László, végül maga az előadó, aki 1972-től számtalan tanulmány, dolgozat szerzője. Restaurálással, építkezéssel meg lehet ezt a kulturális örökségünket, de jogi háttérként megfelelő műemlékvédelmi törvényt kell életbe léptetni. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a kilenc éve tartó, gyakran szélmalomharcnak is felfogható, sziszifuszi restauráló munkájukról beszélt. „Meredeken” fogalmazott: hasznosabb lenne, ha a sírkertbe kilátogató sok magyar turista nem túlzott mennyiségű piros-fehér-zöld szalagot hagyna maga után, hanem inkább kitépett burjánokat. Az elődök iránti tisztelet ápolásában az alkalmanként besegítő gyermekek hozzáállását kell követendő példának tekinteni. De az alapítvány keretében restaurálási munkálatokat folytató tizenöt felnőtt körében is menet közben alakult ki a pozitív szemléletváltás. Izgalmas felfedezések örömében osztoznak, amikor régi feliratok, sírkövek kerülnek elő. Az alapítvány pályázatokból és adományokból tud dolgozni, amit biztos alapú, intézményesített keretre kellene átváltani. Közös ügyről van szó, ezért több személy bevonása lenne ildomos. Mindenesetre a házsongárdi állapotokban az utóbbi időben kedvező elmozdulás tapasztalható.
László Attila alpolgármester magával hozta a hatáskörében működő és a temetőt adminisztráló RADP igazgatóját, Ion Pantelimont, akiről elmondta, hogy komoly, építő szándékú ember, aki nagy célokat tűzött maga elé. Máris csökkent a lopások száma, javult a karbantartás a Házsongárdban. A tervek szerint szigorítják a temetőben a munkaengedélyek kiadását, és a munkálatokat végző cégek autóinak belépését (jelenleg gyakran éppen ezekkel szállítják el a lopott műtárgyakat), térfigyelő kamerákat szerelnek fel, és a gazdaságilag sokat ígérő turizmus fellendítése érdekében kávézóval, tisztálkodási és parkolási lehetőségekkel ellátott információs központot akarnak építeni. A Házsongárd intézménye gazdaságilag stabilizálódott, és a városháza részéről együttműködéssel biztatják. Az egy éve tisztségében lévő igazgató elmondta: tudja, hogy a logisztikával kapcsolatos beruházási tervei sok pénzt igényelnek, de szívügyének tekinti azok megvalósítását. Sajnos, az idei választási évben a polgármesteri hivatal nem tudott áldozni erre a feladatra, viszont ígérete továbbra is érvényben van.
A hallgatóság több kérdéssel, javaslattal szólt hozzá a témához. Végül legjellemzőbben Kós Ferenc, a könyvesbolt tulajdonosa summázta a következtetést: „A változás szele fúj a Házsongárdban!”