Atlas Házsongárd kiállítás a Kolozsvári Magyar Napokon
A Házsongárd Alapítvány, amely több mint két évtizede a kolozsvári Házsongárdi temető védelmére és gondozására jött létre, szeretettel várja az érdeklődőket az Atlas Házsongárd c. kiállítás megnyitójára 2024. augusztus 16-án, 15 órakor a Szabók tornya kiállítóterében. A kiállítás témája a Házsongárdi temető 2022-ben kezdődött széleskörű digitális felmérése és dokumentálása, amelyet az Alapítvány a Mossfern építészirodával közösen végzett, és a Romániai Építészek Rendje támogatta a Timbrul de Arhitectură 2022 programon keresztül.
A 16. századi nagy pestisjárványok rákényszerítették Kolozsvár városvezetését, hogy a városfalakon kívül eső temetkezési helyről gondoskodjék. Így került sor 1585 május 11-én a Házsongárdi temető megnyitására. A megnyitás óta eltelt több mint négy évszázad során a temető a város fejlődésének, etnikai és kulturális sokszínűségének tükrévé vált, ahol egy helyen találhatók Erdély változatos történelmi és építészeti jellemzői. Erdély első köztemetőjében vallásra és társadalmi helyzetre, nemzeti hovatartozásra való tekintet nélkül a város minden polgára temetkezhetett. Így a temető rendkívül fontos helyet foglal el a város történetében és kultúrájában. A síremlékek építészeti és szobrászati elemeinek mennyisége és minősége híven tükrözi ennek a kultúrának a sokszínűségét: a műemlék illetve műemlékjellegű síremlékek számát 700 körülire tehetjük. Erdély leghíresebb temetőjének neve fogalom, egy város, egy országrész többszázados művelődés- és művészettörténetének tükre, Erdély kiemelkedő személyiségeinek panteonja. A teljesség igénye nélkül megemlítjük: Iohannes Fabritius de Gladys (1676-1750), Gaetano Biasini (1790-1847), Kendeffy Ádám (1796-1832), Brassai Sámuel (1800-1897), Jósika Miklós (1794-1865), Mikó Imre (1805-1876), Bethlen János (1811-1879), Rhédey Mária (1811-1849), Jakab Elek (1820-1897), Béldi Ákos (1846-1932), Gheorghe Dima (1847-1925), Pákey Lajos (1853-1921), Emil Racoviță (1868-1947), Emil Hațieganu (1878-1959), Ion Agârbiceanu (1882-1963), Kós Károly (1883-1977), Iuliu Hațieganu (1885-1959), Bethlen György (1888-1968), David Prodan (1902-1992), Virgil Fulicea (1907-1979). A temető építészeti és történelmi emlékei mellett az idők során a belváros szomszédságában fontos zöldövezetté vált.
Jellegzetességei okán, a Házsongárdi temető olyan emlékhely, ahol a történelmi rétegek igen gyorsan és a mai napig változnak. A helyszínen folyó értékmentési munkák során felmerült problémákra válaszul indítottuk útjára a Mossfern építészirodával közösen az Atlas Házsongárd nevű projektet, melynek keretében feltérképeztük a temető történelmi részét. Ennek végeredménye a jelenlegi állapot digitális rögzítése bezárólag Brassai Sámuel sírjával. Az Atlas Házsongárd projekt lehetőséget nyújt a temető virtuális bejárására és újszerű megismerésére. A milliméternyi pontossággal rögzített részletek lehetővé teszik a feliratok, művészi faragások akár a növények azonosítását is. Ugyanakkor e szkennelési technika kiindulópontot és példát jelenthet más művészeti, értékmentési, restaurálási vagy építészeti projekthez is. A kiállítás az összegyűjtött anyagból mutat be részleteket, amelyek digitálisan hozzáférhetőek minden érdeklődő számára. A megnyitón Sipos Gábor Gábor, a Házsongárd Alapítvány elnöke és Macalik Arnold építész, műemlékes szakértő, a Mossfern építésziroda vezető építésze fog szólni az egybegyűltekhez.
Az Atlas Házsongárd c. felmérés Kolozsvár Polgármesteri Hivatalának támogatásával valósult meg, amely lehetővé tette a helyszíni adatgyűjtést, és a Romániai Építészek Rendje finanszírozza a Timbrul de Arhitectură 2022 programon keresztül.
Itt is írtak Rólunk:
Radio România Cluj – 19.08.2024
TVR Cluj – Emisiunea „Erdélyi Figyelő” 03.09.2024
Galéria
Megáldották dr. Hirschler József felújított síremlékét
A Marianum egykori diákjai és a Piarista Öregdiákok Baráti Körének tagjai együtt rótták le kegyeletüket (ROHONYID. IVÁN)
Napjainkban XVI. Benedek pápa a kultúra evangelizációját hirdeti, dr. Hirschler József egykori pápai prelátus és főesperes pedig pontosan ezt cselekedte – hangzott el tegnap délelőtt a Házsongárdi temetőben, a kiváló főpap felújított síremlékének felszentelésén. A meghitt, bensőséges szertartást a kolozsvári főesperesség nevében Takó István egyetemi lelkész végezte (Kovács Sándor főesperes szavait tolmácsolva), Fodor György piarista confrater segédletével. Az őszvégi napsütésben a síremlék körül gyülekeztek a néhai főesperes által alapított Marianum egykori diákjai és a Piarista Öregdiákok Baráti Körének tagjai, hogy együtt róják le kegyeletüket és tiszteletüket Hirschler József életműve előtt. „Havonta mintegy 3 millió, óránként pedig 4 ezer ember hal meg” – mondta Takó István egyetemi lelkész, leszögezve: minden óra és perc Isten ajándéka, Hirschler József pedig ennek tudatában volt, egész élete ezt példázza. A rendelkezésre álló kevés anyagi eszközzel szolgálatának ideje alatt több jelentős megvalósítást vitt véghez, csaknem a semmiből teremtett új intézményeket, köztük 1907-ben az Auguszteumot, amelynek vezetését a Temesvárról érkező Miasszonyunk Iskolanővérekre bízta, majd 1911-ben a Marianum Római Katolikus Leánynevelő Intézetet. Utóbbi volt diákjai évek óta gondozzák és virággal díszítik az immár felújított síremléket, (amely Hempel Dezső és László sírkőfaragók munkáját dicséri) a Házsongárd Alapítvány közreműködésével. Takó István egyetemi lelkész hozzátette: Hirschler József életművéből példát meríthet az utókor abban az időben, amikor a tudomány egyre inkább devalválódik az emberek megítélésében. Ugyanakkor vele együtt lehet vallani: két hathatós fegyverünk van a lehetetlenség leküzdésére, az imádság erejébe vetett rendületlen bizalom és a szorgalmas munka. SZERZŐ: S. B. Á.
Mindszentek a Házsongárdi temetőben
„(...) Sűrű sötét száll ki a szakállas fenyőkből, megritkultan vöröslik a hárs, aranylik a nyír, sárgul a gesztenye, a szomorúfűz sűrűn hullatja levelét.
Méltó akar lenni a nevéhez. Zöld az avar, zölden verte le az eső a falombot. Százados kőrisek vigyáznak Teleki Annára, hosszú tujasor vezet a Jósika kriptához, öreg szilfák vonulnak a tető felé s a tetőn egy bogos, mogorva, derék nyárfa őrködik egyedül. A nyitott sírkamrákban lobognak a gyertyák. A gesztenyefák megsárgult kupolái alatt sírról sírra szállnak a megrettent sirató énekek s az egyikről szelíden visszafelel a költő:
Megtettem mindent, amit megtehettem.
Kinek tartoztam, mindent megfizettem.
Elengedem mindenki tartozását.
Felejtsd el arcom romló földi mását.
Ma, Mindszentek napján kigyúlnak a gyertyák Erdély legrégibb temetőjében, a házsongárdi kertben. Egy felszabadult nép hódol legigazibb szabadítóinak, a holtaknak. Tegnap óta ismét áll a kopjafa Szenczi Molnár elveszett sírján. Cigányok hangolnak Bánffy Gyurka körül. Egy kripta csukott vasajtaján lila koszorú függ.
Fönn a tetőn, az öreg nyárfa körül számolom a halhatatlanokat. A tizediknél abbahagyom. De ezekhez a híres sírokhoz hozzágondolom a többi névtelent s ehhez a temetőhöz hozzágondolom a többi erdélyit s ezekhez a halottakhoz hozzágondolok egy halottat a segesvári síkon. A sírja még nem magyar föld.”
1940. november 1.
SZERZŐ: Cs. Szabó László
A Házsongárdról, fotókkal és élő szóval
Gaal György, Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet és az üzletvezető Weghofer Erna az új kiadvánnyal – ROHONYI D. IVÁN FELVÉTELE
Szokványos könyvbemutatónak indult, de menet közben kisebb lakossági fórummá alakult át az a találkozó, amelyet csütörtök este rendeztek a Gaudeamus Művészeti Könyvesboltban.
Sághy Gyula Házsongárdi rekviem című képes albumának második kiadásáról van szó, amely 482 fotójával öt fejezetben mutatja be az összmagyar kulturális örökség részének számító neves sírkertet: a hadisírokat, a művészek, a vallási élet és a kolozsvári színházi élet szereplőinek sírjait, a műemlék kriptákat. Gaal György, a kérdéskör avatott szakértője a Házsongárd irodalmáról tartott előadást. Számba vette azokat a személyiségeket, akik a városi tanács 1882-es, első ilyen rendelete óta a régi sírok összeírásával, szakszerű felmérésével foglalkoztak: Kelemen Lajos, Herepei János, Nagyajtai Kovács István, Imreh Lajos, Kiss András, Kántor Lajos és László, végül maga az előadó, aki 1972-től számtalan tanulmány, dolgozat szerzője. Restaurálással, építkezéssel meg lehet ezt a kulturális örökségünket, de jogi háttérként megfelelő műemlékvédelmi törvényt kell életbe léptetni. Gergely Istvánné Tőkés Erzsébet, a Házsongárd Alapítvány igazgatója a kilenc éve tartó, gyakran szélmalomharcnak is felfogható, sziszifuszi restauráló munkájukról beszélt. „Meredeken” fogalmazott: hasznosabb lenne, ha a sírkertbe kilátogató sok magyar turista nem túlzott mennyiségű piros-fehér-zöld szalagot hagyna maga után, hanem inkább kitépett burjánokat. Az elődök iránti tisztelet ápolásában az alkalmanként besegítő gyermekek hozzáállását kell követendő példának tekinteni. De az alapítvány keretében restaurálási munkálatokat folytató tizenöt felnőtt körében is menet közben alakult ki a pozitív szemléletváltás. Izgalmas felfedezések örömében osztoznak, amikor régi feliratok, sírkövek kerülnek elő. Az alapítvány pályázatokból és adományokból tud dolgozni, amit biztos alapú, intézményesített keretre kellene átváltani. Közös ügyről van szó, ezért több személy bevonása lenne ildomos. Mindenesetre a házsongárdi állapotokban az utóbbi időben kedvező elmozdulás tapasztalható.
László Attila alpolgármester magával hozta a hatáskörében működő és a temetőt adminisztráló RADP igazgatóját, Ion Pantelimont, akiről elmondta, hogy komoly, építő szándékú ember, aki nagy célokat tűzött maga elé. Máris csökkent a lopások száma, javult a karbantartás a Házsongárdban. A tervek szerint szigorítják a temetőben a munkaengedélyek kiadását, és a munkálatokat végző cégek autóinak belépését (jelenleg gyakran éppen ezekkel szállítják el a lopott műtárgyakat), térfigyelő kamerákat szerelnek fel, és a gazdaságilag sokat ígérő turizmus fellendítése érdekében kávézóval, tisztálkodási és parkolási lehetőségekkel ellátott információs központot akarnak építeni. A Házsongárd intézménye gazdaságilag stabilizálódott, és a városháza részéről együttműködéssel biztatják. Az egy éve tisztségében lévő igazgató elmondta: tudja, hogy a logisztikával kapcsolatos beruházási tervei sok pénzt igényelnek, de szívügyének tekinti azok megvalósítását. Sajnos, az idei választási évben a polgármesteri hivatal nem tudott áldozni erre a feladatra, viszont ígérete továbbra is érvényben van.
A hallgatóság több kérdéssel, javaslattal szólt hozzá a témához. Végül legjellemzőbben Kós Ferenc, a könyvesbolt tulajdonosa summázta a következtetést: „A változás szele fúj a Házsongárdban!”